Óperenciás Waldorf-Óvoda

Február 5-én került sor a GYEREKEK FARSANGjára. Meghitt és tartalmas ünneplésen vehettünk részt.

Először egy téli hagyományt, a regölést, annak jókívánságait elevenítették fel a gyerekek Anikó és Judit irányítása mellett.

 A hagyományos és modern jelmezek az Aranyszőrű bárány című mese szereplőiként elevenedtek meg. A gyerekek nagy élvezettel hallgatták és játszották el, hogyan ragadtak hozzá a mese figurái a furulyázó pásztor táncoló bárányához. Énekeltek és táncoltak, nem kellett hozzá gépzene, és nem is hiányzott senkinek.

Az ünnepi délelőtt második részében a jelenlévő szülők aktív részvétele mellett kézműves helyszínek várták a gyerekeket: patkót szögeltek, fátylat barkácsoltak, volt gyöngyfűzés és kasztanyettakészítés fakanálból.

A macskalány fátylat készít

A királylány patkót szögel

Aki elfáradt, azt felnőtt kezek plédben hintáztatták.  Senki sem hagyta ki a lehetőséget.

A házilag készült finomságok, gyümölcsök és olajos magvak, a meleg tea jól esett a hideg télben, amely úgy tűnik, nagyon szilárdan tartja magát. A tavaszra még várhatunk!

 Szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt szakmai előadásunkra 2010. február 19-én 12:30kor az Egressy Béni Zeneiskolába.

Az euritmiáról elöljáróban:

Az euritmia jól szocializál és harmonizál, összehozza az embereket, hatalmas közösségformáló ereje van. Az euritmia, mint pedagógiai módszer hatékonyan segít a korunkban egyre szaporodó gyermekkori problémák kezelésében. Tapasztalatok alapján e sajátos nevelési eszköz segítségével a rendszeres foglalkozáson részt vevő gyerekek magatartási, tanulási, szociális beilleszkedési zavarai, iskolai eredményeik javultak.
Az euritmiának négy típusa ismert: oktatási célú, gyógyeuritmia, művészeti, munkahelyi.

Mozgalmasra sikeredett az év utolsó hónapja. December 3-án közös munkadélutánon készülődtünk a mikulás ünnepségre, az adventi vásárra és a gyermekeink betlehemi játékára.
Másnap, December 4-én megérkezett az óvodába Szent Miklós. A gyerekek csodálattal fogadták a kék ruhába öltözött, nagy bottal járó embert és még nagyobb ámulattal vették észre a számukra "ottfelejtett" vászonzsákot teli sok-sok kis csomaggal.

December elsejétől a gyerekek minden reggel szüleikkel közösen tanulták az adventi énekeket a saját készítésű énekeskönyvből.
A betlehemi játék és az adventi spirál december 17-én következett. A fagyos hidegben betlehemeztünk az óvoda udvarán, ahol a gyertyák fénye és a gyerekek éneke melegített bennünket. Majd a gyerekek kezükben gyertyával végig mentek kintről befelé haladó adventi spirálon, elmélyülten önmagunkat figyelve, hogy hova tegyék le gyertyájukat, a spirál mentén. Mi szülők szintén kivettük részünket a szertartásból, és a gyerekek után mi is végigmentünk a spirálon.
 
 

Az adventi énekek közül íme az egyik legszebb, Borbély Anikó óvónőnk előadásában:
https://www.youtube.com/watch?v=oKOzEPwHYyc
 
 
Karácsonyi gondolatok:
 
"Ma milliók kínlódnak, -éppen ilyenkor, Karácsony táján- a benső bizonytalanság, a felszínes élet hiányosságainak eltagadhatatlan érzéseivel. Érzik, hogy a fa alá tenni az ajándékot, elénekelni a családban tradícióvá vált karácsonyi énekeket, utolsó pillanatban postára rohanni a nagy halom, sietve megírt, formális szövegű üdvözlőkártyával, mindez nem elég, Karácsony Ünnepe ennél sokkal többet kér tőlünk, és kínál nekünk.
 
Meghalljuk-e ezt a kérést, merünk-e figyelni az esztendő szellemileg legtelítetteb napjainak bennünk suttogó üzenetére? Számbavesszük-e most az ezredvég küszöbén, hogy mennyire tanultunk meg szeretni ebben a földi életünkben? Szeretni abban a szentséges és magasságos értelemben, ahogy ez a szó, ez az ige János Evangéliumából világít nekünk.
 
Hol van benned, hol tart benned az a szeretet, amely emberi életed egyetlen számbavehető, felajánlható, és a Kozmosz Urai által egyedül elfogadható realitása? Mit tudsz válaszolni, ha felhangzik a kérdés: mit tettél a rádbízott, a magadból kiküzdött erővel? Rávezetted-e az Útra akit lehetett vagy félretoltad onnan?"
 
Háromszemközt
Ispánk, 1999 Karácsony ünnepén

Elszánt döntés volt - vonattal indultunk neki a Bakonynak ezen a szombat reggelen!

Reggel 3/4 8kor gyülekeztünk a komáromi vasútállomáson, szinte minden apukánk és persze anyukánk is csatlakozott - a gyerekek teljes extázisban: vonatozunk! Várakozásainkkal ellentétben rengeteg utastársunk volt Győrig és azt követően a zirci vonalon Porva-csesznekig is. Ki nyűgösen, ki kevésbé, de 10 körül megérkeztünk.

Drága Gréti, megérkezésünket követő 3. percben térdig merült a Cuha-patakban! :-) ...de a felkészült szülő ilyen esetekre is számít, úgyhogy gyorsan rekonstruáltuk a korábbi száraz állapotot, immáron gumicsizmában. Gyerekeink jól bírták az erdei túrát, büszkék lehetünk rájuk. Többször megálltunk persze, hol egy kis eszegetésre, hol fáramászás, barlangbabújás vagy fatörzsön sétálás okán.

Délután 2 óra körül megérkeztünk a vinyei Pokol csárdához, ahol pihentünk még egy kicsit, a gyerekek pedig energiáik legvégső határát feszegetve játszottak még egyet az udvarban, amíg anyukák, apukák kicsit szusszanhattak.

A visszafelé út hasonlóan zsúfoltra sikeredett. Győrtől már egy biciklis különvagonban utaztunk, együtt lehetett a csapat. Gyerekeink a hősies 6-7 km-es túra és alvás nélküli nap után már meglehetősen elfáradtak.

Elfogyasztottuk még az utolsó falatokat a hátizsákból és úgy tippelem azon az este nem csak a mi gyerekeink aludtak el még 8 óra előtt.

Ui.: Igazság szerint a vonatot közösségi (ez pazarul az volt :) volta miatt is választottuk, illetve azért is, mert találkoztunk egy szimpatikus kezdeményezéssel, amely már évek óta küzd e szárnyvonal megmentéséért azzal, hogy vonatos  túrákat szervez rendszeresen e térségben és úgy gondolom, nem kis mértékben azért is, hogy minél több ember szabaduljon ki a természetbe és tegye ezt később már úticélok esetén is.

Úgy tűnik a munkájukat nagyon jól végzik, mert még ezen a borongós szombaton is rengetegen kaptak kedvet egy vonatos túrázós naphoz a Cuha völgyében. 

http://www.freeweb.hu/osvenytaposo/sites/egyebtura/vonat2008.htm

A napok ereje egyre fogy

A szívek fénye felragyog

Aranyló őszön át lép felénk

Arca sugárzó égi fény

 

Szent Mihály, te idők ura

Kezedben kenyér és új ruha

Szent Mihály, te új erő, te éltető."

 Szent Mihály napján évnyitó ünnepet tartottunk. Jelen voltunk mi, szülők is. Az ünnep a gyerekek egy teljes óvodai napját mutatta be szimbolikusan. 

Gyerekeinket bekísértük az oviba a borostyánkapun át, ott fogadta őket Anikó, akitől mindegyikük egy szép mécsest kapott. Az asztalon a napi foglalkozások eszközei, a festék, viaszkréta, mesegyapjú illetve a szent-mihályi betakarítás ünnepének jelzéseként gyümölcsök, zöldségek színesítették a feldíszített kerek asztalt.

A mécsessel továbbsétálva átvette őket a délután óvónéni, Jutka. Elsétáltak az alváshoz megágyazott fektetők mellett tovább, a másik borostyánkapuig, ahol már a szülők várták újra a gyerekeket.

Megható érzés volt résztvenni az ünnepen szülőnek, gyereknek és óvónéniknek is egyaránt! :-)

Papírsárkányozásra alkalmas, napsütéses, de megfelelően szelesen kezdődött a napunk. Délután sárkányeregetésre és piknikezésre készültünk a parkba. Ebből főleg a piknikezés valósult meg, mivel délutánra gyönyörű és  szélcsendes időnk lett. Persze így is nagyon jól éreztük magunkat. Ettünk sok zsíros kenyeret lilahagymával, szőlővel, almával és kürtöskalácsot is.

"Utunk arany kapuján

őrzőként áll Szent Mihály

Izzó fénykarddal kezében

járja körbe most a Földet."

Örömmel értesítünk minden Gyermeket és Szülőt, hogy Komárom Város Óperenciás Waldorf Óvodája megnyitja kapuit a molaji városrészben!

Előző bejegyzésünk meglehetősen régi – az elmúlt fél év során sok fontos dolog történt közösségünk életében.
Áprilistól játszóházunk kéthetenként működött Hadnagy Jutka óvónéni segítségével és a tavasz végére megújult erővel kezdtünk neki leendő óvodánk szervezéséhez.

A nyár folyamán a város vezetésével és a képviselő testülettel együtt megoldást találtunk arra, hogy elindulhassunk 2009 szeptember 1-jétől.

Az óvoda önálló, egycsoportos  önkormányzati intézményként  kezdheti működését a molaji óvoda épületének északi felében Borbély Anikó waldorf óvónéni vezetésével.

A város támogatásával megkezdődött a csoportszoba felújítása és berendezése a szülők társadalmi munkájában pedig komoly udvarrendezési munkák történnek.

Sok munka és öröm előtt állunk. Türelmetlenül várjuk!

Érdeklődni lehet a 30 212 4868 telefonszámon és a operenciasovoda@hotmail.com e-mail címen.
Beiratkozás: szeptember 1-jétől

Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enniük. Megéheztek. Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje.
Hát azt mondja a pipe:
– Menj gyorsan, kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfúlok.
Szalad a kakaska a kúthoz.
– Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.
–Nem adok vizet – mondja a kút –, míg nem hozol koszorút egy szép lánytól.
– Elment aztán a kakaska a szép lányhoz.
– Szép lány, adjál koszorút.
– Nem kapsz – mondja a szép lány –, amíg nem hozol tejecskét a tehéntől.
Elment a kakaska a tehénhez is.
– Tehén, adjál tejecskét, tejecskét viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.
– Addig nem adok tejecskét a szép lánynak – mondja a tehén –, míg nem hozol szénát a rétről.
Elment a kakaska a réthez.
– Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.
– Addig nem adok szénát – mondja a rét –, ameddig a boltba nem mégy kaszáért.
Elment a kakaska a boltba:
– Bolt, adjál kaszát, kaszát viszem rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád tejecskét, tejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipémnek, mert megfúl a vadkörtétől.
– Addig nem adok kaszát – mondja a bolt –, ameddig nem hozol pénzt.
Akkor szegény kakaska elbúsulta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, rét adta a szénát, tette a tehénke elé, tehénke adott tejecskét, vitte a tejecskét a lányhoz, szép lány készít koszorút, kosztorút vitte a kúthoz, kút adott vizet, a vizet egyenest vitte a pipének, épp jókor, mert szegény pipe majdnem utolsót tátogott nagy fuldoklásában. De így gyorsan lenyelte a vizet, a víz levitte a körtét, a körte utat adott a levegőnek, s így a levegőhöz jutott pipe ma is él, ha meg nem halt!

Magyar népmese
 

   Egyszer  volt,  hol nem volt, túlonnan túl, ahol a kurta farkú malac túr,
volt  egy gazdaember, s annak egy kicsi legény szolgája, akinek Jakab volt a
neve. Mondja egyszer a gazda Jakabnak:

   - Eredj, fiam, Jakab, a mezőre, s arasd le a zabot.

   Elment  Jakab,  de  az  ebadta  kölyke nem aratta le a zabot. Nem ám, nem
aratta le, de nem is dugta haza az orrát.

   Megharagszik  a  gazda,  küldi  a kiskutyát, hogy harapja meg Jakabot. Na
bezzeg, a kiskutya nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.

   Nosza,  küldi  a  gazda a botot, hogy verje meg a kiskutyát. De a bot nem
verte  meg a kiskutyát, a kiskutya nem harapta meg Jakabot, Jakab sem aratta
le a zabot.

   Még  jobban  mérgelődött  a  gazda,  s  küldte a tüzet, hogy égesse meg a
szófogadatlan botot. De bizony a tűz nem égette meg a botot, a bot nem verte
meg a kiskutyát, a kiskutya nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a
zabot.

   - Ilyen-olyan, szedte-vette! - kiált a gazda - hiszen megálljatok!

   Mindjárt küldte a vizet, hogy oltsa el a tüzet. Haj, de a víz nem oltotta
el  a  tüzet,  a  tűz  nem égette el a botot, bot nem verte meg a kiskutyát,
kiskutya nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem aratta le a zabot.

   - Úgy?! Hiszen csak várjatok.

   Egyszeribe  küldte  a  bikát, hogy igya meg a vizet. De bizony a bika nem
itta meg a vizet, a víz nem oltotta el a tüzet, a tűz nem égette el a botot,
bot nem verte meg a kiskutyát, kiskutya nem harapta meg Jakabot, s Jakab sem
aratta le a zabot.

   Küldi  a  mészárost, hogy vágja le a bikát. Ment a mészáros, de nem vágta
le  a  bikát, bika nem itta meg a vizet, víz nem oltotta el a tüzet, tűz nem
égette  el  a botot, bot nem verte meg a kiskutyát, kiskutya nem harapta meg
Jakabot, Jakab sem aratta le a zabot.

   Hiszen  a gazdának sem kellett egyéb: küldte a szolgabírót, hogy csapassa
meg  a  mészárost.  Bezzeg  a  szolgabíró  megcsapatta a mészárost, mészáros
levágta  a bikát, bika megitta a vizet, víz eloltotta a tüzet, tűz megette a
botot,  bot  megverte  a  kiskutyát,  kiskutya  megharapta  Jakabot, s Jakab
mindjárt learatta a zabot, de úgy, hogy egy szál sem maradott.

   Ha csak egy szál zab maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.


 

....amiket nem tudtam elégszer elolvasni...

Vekerdy Tamás: Másféle iskolák (Talán: a Waldorf?)

Montessori, Rogers, Waldorf - néhány név, amelyeket hallva alternatív iskolák, a "hagyományostól" eltérő pedagógiai gyakorlatok jutnak eszünkbe. De az iskolaválasztás dilemmáival szembesülő szülőként, leendő szülőként, érdeklődőként tudunk-e eleget róluk, elveikről, módszereikről, szerveződésük, működésük hátteréről? Vekerdy Tamás közel húsz éve foglalkozik a reformpedagógiák, az alternatív iskolák elméleti és gyakorlati kérdéseivel, s maga is bábáskodott az első kelet-európai Waldorf-iskola, a solymári létrejötténél. Ismerője, értője, eltökélt propagátora a pedagógia, az iskola megújításának. A kötet írásai bepillantást engednek a "másféle" iskolák színes, változatos életébe és segítenek megérteni szándékaikat, törekvéseiket.

Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák

Gyerekek - óvodák - iskolák. Kimeríthetetlen téma. Különösen szülőknek.Itt most csak egy pillantást vethettünk azokra a főbb kérdésekre, amelyeket én a jelenlegi óvodák és iskolák szempontjából a legfontosabbnak tartok, és amelyekről azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben, sokszor döntő módon befolyásolhatják gyerekeink életét.

Vekerdy Tamás: Az óvoda és az első iskolai évek – a pszichológus szemével
Korai tanítás? Ki a jó óvónő? Tanítson-e a szülő? Specializáció? Fontos kérdések, amelyeknek súlyát különösen akkor érezzük, ha magunk is érintettek vagyunk. Nem könnyű a válaszadás, hiszen számos probléma még mindig a szakemberek vitáinak a tárgya, és sok esetben maguk az intézmények - az óvodák, iskolák - is eltérő gyakorlatot folytatnak. Vekerdy Tamás e könyv megírása előtt tíz esztendeig dolgozott gyakorló pszichológusként nevelési tanácsadóban, tehát valóban "élesben" találkozott ezekkel a kérdésekkel, amelyek mögött azonban mindig ott állt egy segítségre szoruló gyermek, család, vagy éppen egy pedagógus, egy intézmény - diagnózisai, következtetései éppen ezért lehetnek mindannyiunkhoz szólóak.

Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?

Szülők, tanítók, intézmények - csak mellékszereplői a népszerű pszichológus, Vekerdy Tamás írásainak, "főhőse" ezúttal is az egyszeri és megismételhetetlen adottságokkal bíró individualitás, a gyermek. Vekerdy Tamás írrásai a felelősségről, a személyes és/vagy intézményi felelősségről szólnak, legyen bár témájuk a pedagógusi és szülői szerep, a család, az értékszocializáció, a tanszabadság, vagy a drogfogyasztás.

Gerlinde Ortner: Gyógyító mesék

Ugye, Kedves Szülőtárs, az Ön családjában is előfordult már, hogy a gyermeke csúnya szavakat használt, rágta a körmét, nem akart óvodába menni, zavarta a tanítást? És még sorolhatnánk hosszan a gyermekkori magatartászavarokat, amelyeket elmondani is szégyellünk sokszor, mert azt hisszük, bennünk, szülőkben van a hiba. Olyan meséket gyűjtött össze egy kötetbe az osztrák pszichológusnő, amelyeket szorongó, riadozó kisgyermekeinknek mesélhetünk elalvás előtt, okosan irányítva, hogy lassan-lassan le tudja győzni szorongásait. A mesékhez részletes, alapos kísérőszöveg járul, amely megmagyarázza a szülőknek, hogyan viselkedjenek az adott magatartászavar esetén. Meséljünk hát örömre, gyógyításra, magunk és gyermekünk épülésére.

Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát!

Kell a gyereknek a korlát, de a felnőttnek is. Kell a korlát a szülőnek, a nevelőnek, a tanárnak is, vagyis mindazoknak, akik részt vesznek a nevelési folyamatban. Az a nevelő, aki nem állít fel korlátokat, tehetetlen báb lesz, akit a gyerek semmibe vesz, és rabszolgájának tekint. A korlát ahhoz is hozzásegít, hogy kölcsönösen elfogadjuk és tiszteletben tartsuk egymás személyiségét. Bár a szülők, nevelők, tanárok zöme ösztönösen érzi, hogy korlátokat felállítani helyes dolog, ha cselekvésre kerül a sor, igen sokan elbizonytalanodnak. Mindenki "csak jót" akar a gyereknek, s az általános vélekedés szerint ez kizárja a korlátozást. Mekkora tévedés! Márpedig nem egy szülő-gyerek kapcsolatban bizony alaposan eleresztették a gyeplőt: a szülő némán tűr, csak tűr, míg ki nem fakad, hogy zeng tőle a ház.

Bölcs és gyakorlatias szerzőnktől nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy kell a gyereknek a korlát, hanem azt is, hogy milyen korlátozásra van szüksége és mikor, és ezt hogyan lehet a siker reményében alkalmazni.

Torin M. Finser: Vándorúton – iskolában

Torin M. Finser könyve megmutatja, hogy a pedagógia egyszerre tudomány és művészet: az emberi kultúra mély ismerete párosul benne a gyermeki lélek ihletett érzékelésével.
Szülők és pedagógusok sokat tudnak az iskola tévedéseiről, a tantervekkel és a gyermeki lélekkel való eredménytelen küszködésről. Ebben a könyvben egy ideálisnak tűnő útról olvashatnak beszámolót arról az útról, amelyet a könyv tengerentúli pedagógus-írója osztályával tett meg - ahogy a könyv alcíme jelzi - Odüsszeiaként, bolyongásként, izgalmas kalandként, az emberi kultúra elsajátításáért, átéléséért. A Waldorf-pedagógia sajátossága, hogy az osztálytanító nyolc évig kísérheti tanítványait, végigélheti velük nemcsak személyiségük kibontakozását, de az emberi kultúra teljességét is.
A könyv mindkettőről beszámol: láthatjuk, hogyan alakul, változik testében és lelkében a gyermek, hogyan jelenik, jelenhet meg egyre inkább szellemi lénye testé-ben s ezenközben hogyan követi a tanár azt a megismerési vezérfonalat, amit a Waldorf-pedagógia alapítója, Rudolf Steiner mély emberismeretével és világismeretével az 1910-es évek végén mutatott meg. Steiner pedagógiai gondolatai szinte mentőövet kínálnak a folyamatosan válsággal küzdő, vergődő iskolának. Ezért is nagy ajándék a magyar pedagógiának ez a kitűnően, láttatóan megírt könyv, melyből minden pedagógus és pedagógusközösség inspirációt nyerhet munkájához, a szülők pedig támpontokat ahhoz, mit is keressenek az iskolában gyermekeiknek.
 

1.    Csillogó-villogó
Puha pelyhek hullanak,
Nyuszikák az odúban
Hangosan vacognak.
Vac-vac-vac, vac-vac-vac.
Mac-mac-mac,mac-mac-mac.

2.    Bizony, bizony nagy a hó
Bekopogtat jég apó.
Kop-kop-kop, kop-kop-kop.
Kipi-kopi, rop-rop-rop.

3.    Ropog a hó, fúj a szél.
Szürke nyuszi mendegél.

4.    Hová mégy te kisnyulacska?
- erdőbe
- vesszőcskéért
- tüzelőnek.

5.    Míg a kis nyuszik
Otthon vacognak,
apukájuk
Tüzelőt gyűjt azoknak.

6.    Béres legény
jól megrakd a szekeret,
Sarjú tüske böködi tenyered
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet.

7.    Kendervászon, lenvászon,
Hogyha járok nem fázom.

Kendervászon, lenvászon,
Ezt a hegyet megmászom.

Kendervászon, lenvászon,
Kocsim húzom immáron.

Kendervászon, lenvászon,
Hogy a kis nyúl ne fázzon.

8.    Így bandukolt a nyuszi hazafelé,
De bizony hiába mozgott.
- mégis fázott.
Megállt hát,
Hogy tornázzon egy kicsit.
Először az ujjacskáit mozgatta meg.

9.    Csipp-csepp, egy csepp,
Öt csepp, meg tíz.
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

10.    Mikor már jól átmelegedett,
Indult tovább,
És az mondogatta magában:
Kivisszük a hideget,
Behozzuk a meleget,
Dideregtünk eleget.

11.    Végre hazaért a nyuszi,
A kis nyuszik
Már nagyon várták.
Tüzet raktak,
Köré gyűltek,
S jó hangosan
Énekeltek:

12.    Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Ha-ha-ha jaj de jó.

 

Kedves Szülők!

Az előző hírlevélben jeleztük, hogy folytatni szeretnénk a mese témakört. Ma arról lesz szó hogy, milyen korosztálynak milyen mesét olvassunk. Fontosnak, hogy már csecsemő korban állandó kontaktusban legyünk a gyermekünkkel mind fizikailag, mind lelkileg, mind verbálisan. A beszéd megjelenéséig dalokkal, versekkel, mondókákkal segíthetjük a magyar nyelv dallamosságának, ritmikájának, hangsúlyának, lelkiségének beépülését a gyermek tudatába, érzületébe, lelkébe, hiszen a nyelv már születésünk pillanatában bennünk van, csak elő kell hívnunk bensőnkből. Ha belegondolunk, hogy csupán három év alatt megtanulnak a gyermekek beszélni, elgondolkodunk rajta, hogy vajon mindez az utánzás révén történik-e? Az is elgondolkodtató, hogy minden egyes nyelvhez egyfajta lelkület, temperamentum köthető. Gondoljunk csak ezekre a közhelyesnek tűnő igazságokra: "hideg dánok, precíz németek, temperamentumos olaszok,"...stb. Vajon csupán az utánzás révén "sajátítják el" a gyermekek ezeket a típusjegyeket? Nem. A nyelv, annak dallama, felépítése, szabályai mind tartalmazzák ezeket az "információkat". (javasolt irodalom ebben a témában: Karl Königh:-A gyermek első három éve) Nos, az első három év során a beszéd megjelenéséig nincs szükség kifejezetten mesére. Tárgyképes könyv javasolt másfél-két éves kortól. Ez olyan jellegű képeskönyv, melyben csak képek láthatók, minden oldalon más és más. A gyermek a képeket nézegetve az anya/apa által kimondott szavakat összeköti a képekkel. Három éves kora körül rövid (egy-két mondattal kommentált) képeskönyvekből mesélhetünk, ahol az ismétlés varázsával a ráismerés örömét idézhetjük elő. A gyermek örömmel hallja ugyanazt a történetet ,s boldog, hogy már a képre tekintve tudni fogja, hogy mely mondat fog elhangzani. Az Én megjelenésével (Történelmi pillanat, amikor a gyermek először mondja magára, hogy Én!) egyre inkább olyan történetek kerüljenek előtérbe melyek a gyermek mindennapjairól szólnak. A gyerekek imádják a róluk szóló meséket. Nem fontos direktben az Ő nevüket használni a mese során. Lehet egy tetszőleges, ám visszatérő szereplője a történeteinknek. Igen, már biztosan kitaláltátok, hogy ezúttal nem a mesekönyvet kell lekapni a polcról, hanem a fantáziánkat kell megtornáztatni. Akinek mégis hiányozna mindebből a vizualitás, annak jó szívvel javaslom a mese felfűzését rajzra. Nem kell bonyolult mesére gondolni! Egyszerűen csak ragadjunk ki egy aprócska momentumot a napból, ami érdekes lehet a gyermek számára. (Számukra minden új és vonzó, így bármiről mesélhetünk.) Pl: Anya elment reggel a boltba. Mivel ment, mi volt rajta, mit vett és legfőképp,hogy mit érzett eközben,milyen benyomások érték. Ez a legérdekesebb számukra. A negyedik életévtől már próbálkozhatunk a tündérmesékkel, a rövid állatos történetekkel. A hatodik életévtől javaslom a népmesék bevezetését. A népmese a maga szimbolikájával, jelrendszerével olyan fontos életigazságokat közvetít a gyermeknek, melyek az élet biztonságosságát, igazságosságát hirdetik. Ez egy önmagában is elég tág téma. Következő hírlevelünkben a népmesékről írunk.

Köszönjük mindenkinek az aktív, lelkes részvételt a Játszóházban. Nagyon büszkék vagyok arra, hogy ilyen remek emberekkel dolgozhatunk együtt! Erősödik bennünk az összetartozás élménye, a közös célért való összefogás.
   

Kedves Szülők!

Ebben a hírlevélben a Márton napi ünnepségünkről és az Óperenciás Waldorf Óvoda alapításáról olvashattok.

Márton nap

Márton nap alkalmával a Jókai Ligetbe szerveztünk felvonulást. Az apróságok boldogan vitték magukkal azokat a lámpásokat, amelyeket az óvónénivel és szüleikkel együtt készítettek. Nagy izgalom előzte meg a manóvár felfedezését, és a meglepetés öröme nem is maradt el. Jó volt látni a csillogó kis szemeket, hallgatni az ezernyi kérdést: Honnan jöttek a manók? Miért világítanak? És a végén természetesen az összes manó gazdára talált valamelyik kisgyereknél. Nekünk 4 is jutott, akik azóta is Áki ágyában alszanak. Természetesen még aznap este itthon is rögtönözni kellett egy manóvárat, amelyet az utca összes gyereke megcsodált azóta.

Jó érzés volt látni, hogy milyen sokan voltunk és nemcsak gyerekek az anyukáikkal, hanem apukák és nagymamák is jöttek. Úgy érzem, ez a játszókör és a Waldorf filózófia egyik lényeges eleme: a KÖZÖSSÉGTEREMTÉS megvalósult.

A másnapi a 24 órában is olvashattatok játszókörünk Márton napi ünnepségéről.

 

Óperenciás Waldorf Óvoda alapítása

2008.11.13-án 14.00 órakor került sor a Komáromi Polgármesteri Hivatalban az Oktatási Bizottság ülésére, amelyen mi (Gabi, Erika) is részt vettünk. Hosszú előkészítő munka után a Bizottság tagjai és néhány meghívott szakértő átnézték az általunk készített üzleti tervet, amely egy waldorf módszerrel működő kezdetben egy csoportos önálló óvoda alapításáról, majd 2009. szeptemberi indításáról szólt. A jelenlévők mindannyian egyet értettek abban, hogy a waldorf egy jó módszer, és ha erre egy komáromi szülői közösségnek igénye van, akkor nem látják akadályát a kezdeményezés támogatásának.

Egyelőre az óvoda leendő helyszínének kiválasztása a legsürgetőbb feladat. Kézenfekvő alternatívaként merült fel a molaji ovi, amelynek 600 m2-es épületében, zöldövezeti környezetben ideális tágas csoportszobával. Műszakilag megoldhatónak tűnik a rendelkezésünkre bocsátandó rész leválasztása. Ez azonban egyelőre egy a lehetséges alternatívák közül. A hivatal illetékes szakértői dolgoznak a további lehetséges komáromi helyszínek feltérképezésén.
Ha végül mégis a molaji ovi egy részét bocsátanák a rendelkezésünkre, akkor ovibusz (nem helyijárat, nem Volán járat, hanem egy 15-20 fő szállítására alkalmas kisbusz,) indulna, melyen csak az oviba igyekvő gyerekek (akár szüleikkel együtt) és egy felnőtt kísérő (nagymama, nagypapa stb) utazna.

Óriási dolognak tartom, hogy egy maroknyi szülő kezdeményezése elvi támogatásra talált. Mint ahogyan azt a márton napos részben is említettem, a közösségnek óriási ereje van. Ahhoz, hogy az ovi valóban elindulhasson jövő szeptemberben, még rengeteg dolgunk van. A közeljövőben szeretnénk egy Szülői Kört összehívni, ahová –minden kötelezettség nélkül- várjuk azokat, akik szeretnének elrepülni e mesevilágába, és meghallgatni őt arról, hogy milyennek képzeli el az óvodánkat, majd hogyan telnek ott a gyerekek mindennapjai, mit, miért tesz az óvónéni. Ezt követően együtt megfogalmaznánk a további teendőket, célokat.
 

1.    Volt egy bice-buca törpe,
táncolt-táncolt körbe-körbe.
Ruhácskáját rázogatta,
Lábacskáját megmozgatta,
zsákját a hátára dobta.


2.    Van egy kicsi zsákom,
benne van a mákom.
De kilukadt a zsákom,
s kifolyott a mákom. S!


3.    A lyukas s üres zsákkal
indult a törpe a hegyen át.


4.    Mi megy ott a hegyen át?
Egy két,néhány fiúcska.
Mörmike,ő megy előre,
lámpást visz a kezébe.
Lámpa,lámpa,lámpácska
ragyogj,mint ég csillaga.

Második a Babberci,
szemét hátra mereszti

Lámpa,lámpa,lámpácska
ragyogj,mint ég csillaga.

Utána jön Kódorgó,
a lámpa után bolyongó.
Lámpa,lámpa,lámpácska
ragyogj,mint ég csillaga.

Negyedik az Ici-pici,
ki a földből sem látszik ki.
Lámpa, lámpa,lámpácska
ragyogj,mint ég csillaga.

5.    Csillag, csillag fent az égen,
csillag, csillag ragyogj nékem.


6.    Hopp,egy csillag lepotyogott,
tenyerembe belehullott.
Megőrizem magamnak,
hogy sugározzam másoknak.


7.    Szól a nóta halkan,
éppen csak hogy halljam.
Levegőbe, ide-oda
kavarog a dallam.
Utána,ha mennél,
bizony nem is lelnéd.
Elvitte az esti szellő,
akárcsak a pernyét.

8.    Szent Márton hó és szél nyomán,
a ló viszi, de vágtat ám,
Szent Márton kedve jó nagyon,
meleg kabátja hej nagyon.

A hóban síró koldus ül,
Rongyos ruhában egyedül.
Segítsetek, bajban vagyok!
A zord hidegben megfagyok!

Szent Márton int a ló megáll,
és csendben áll a koldusnál.
Szent Márton kardja gyorsan vág,
S kabátja ketté vágva már.

Szent Márton fél kabátot ad,
De hálát érte nem fogad,
Szent Márton gyorsan lóra száll,
A másik féllel meg sem áll.

Álmában jő egy tiszta fény
és lágyan kélő hang beszél:
Amit te tettél jó lovag,
A hálám érte elfogadd.
 

Kedves Szülők!


A Szt Mihály időszak végeztével hamarosan, Szt. Márton időszakához érkezünk. Nov.11-én Márton nappal kezdődik ez az időszak és tart 4 héten át, az adventi várakozás kezdetéig. A napok már nagyon rövidek. Régi szokás szerint a gyerekek a maguk által készített lámpásokkal énekelve sétáltak az utcán.
Az egyre sötétedő világban felvillan mindaz, ami az ember belső fényévé vált és még azzá akar válni. A fény és a lámpást díszítő csillagok, hold, nap azok az Égi erők, melyek az emberi lélek segítségével hatni akarnak a Földön is. A gyermekek számára a szimbólum, mint olyan,  még teljesen valós, érthető "rendszer",  így magáért beszél a lámpás felvonulás.
Szt.Márton .(i.sz. 316-397) egyébként az a keresztény férfi volt, aki megosztotta köpenyét egy koldussal. Ebben az időszakban a Márton-érzést gyakorolhatjuk. Mindenhol élnek idős, magányos, beteg emberek, akinek egy jó szó, egy köszöntés fényt, melegséget hozna szürke életébe. Az óvodai ünnep alkalmával a gyermekekkel oly módon tudatosítható ez az érzés, hogy az együtt elkészített márton-kenyereket meg kell osztaniuk egymással. Segíthetünk Nekik az átélésben úgy is, ha az időszaknak megfelelő mesét meséljük napokon át (hogy miért napokon át, arról majd a következő hírlevélben bővebben lesz szó). Ezek a mesék: Grimm: Csillagtallérok, illetve minden olyan mese, melyben jó szívvel adakozik, segít a főhős a rászorulón.
Az új időszak új kézműves foglalkozást jelent, és új körjáték lesz jelen a játszókörben. A mese nem változik, mert igyekeztem úgy megírni, hogy mindkét (Szt.Mihály, Szt.Márton) időszakot lefedje.
A kézműves foglalkozáson akvarellfestés lesz, mely munkákból a következő alkalommal elkészítjük a gyerekek lámpásait. Ehhez majd szükség lesz kerek sajtos dobozokra, ollóra, ragasztóra, hurkapálcára és drótra. (Aki tud, hozzon!).
Természetesen a lámpásokkal fel is vonulunk nov. 11-én kedden sötétedés után.   Helyszín a Jókai Gimnázium melletti liget.
Gyülekező a liget Táncsics utca felőli oldalon 17 órakor a gimnáziumnál!
 

1./ Süss fel nap, fényes nap
kertek alatt a ludaim megfagynak.

2./Poros úton kocsi zörög
a kereke gyorsan pörög,
Sári néni vezeti, aki látja, neveti
Hátul zörög 20 nagy tök
gyerünk ló, mert rád ütök!
Vágtass el a piacig, érjünk oda fél 6-ig.
Ott a tököt lerakom, délig mindet eladom

3./ Hej, a sályi piacon, piacon,
almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony
Hatot ad egy garason, garason.

4./ Alma, alma piros alma odafönn, a fán
ha elérném –bizony mondom- leszakítanám.
De elérnem, nincs reményem
Várom, hogy a szél azt az almát, piros almát
lefújja elém

5./ Volt egy kicsi ember, egy almára ült fel,
de az alma félredűlt, a kis ember lerepült,
s a földön elterült.
Arra ment egy giliszta, s jól megcsiklandozta.

6./ Kőketánc, kőketánc
kikerekítem, bekerekítem,
kőketánc.

7./ Találtam egy falevelet: gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom
Ha a fejem fölé teszem, látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne nem bánnám, hogy csepereg,
Az óriás éjjel-nappal, óriási tenyerével
befödné a fejemet.

8./ Körtéfa, körtéfa
Putnoki nóta, gyöngyösi tánc
Ispilángi bazsarózsa, eszterlánc
 

Só-liszt gyurmázás és receptje

A gyerekek körében nagy sikere volt az előző két játszókör alkalmával a sóliszt gyurmázásnak. Kicsi kezeik apró magocskákkal díszítették ki megformázott figurákat, melyeket aztán haza is vihettek. Mivel Nórámmal azóta idehaza is  „fehérgyurmáznunk“kell, ezért úgy gondoltam, hogy közreadnám a receptjét:
 
1 kg liszt
víz
2 dl só
0,5 dl olaj
Az alapanyagokat fel kell főzni, majd a tűzről levéve liszttel simára kell gyúrni.
A kész gyurma díszítésére sokféle színű, fajta magokat használhatunk: vágott sárgaborsó, zöld vágott borsó, lencse, vörös lencse, fekete napraforgómag, hajdina, búza stb.

Márton-napi lámpás-ünnep november 11-én

A gyerekek lámpást készítenek a saját festményeikbõl, melyekkel aztán az ünnep napján közösen - gyerekek, szülõk, testvérek, pedagógusok, vendégek – kora este indulunk fevonulni, melynek végén gyermekeink örömére meglepetés vár bennünket.
A gyerekek az ember által meggyújtott fényt viszik ki lámpácskáikban a sötétségbe.
A lámpásokat a november 2-ai és 9-ei játszókörök kézműves foglalkozásain készítjük el. Mindenkit szeretettel várunk ezalkalomból is!

A mesélésről

Már akkor mesélhetünk a gyermekünknek, amikor még nem is beszél. Elmondhatjuk este, hogyan telt a napja, később mondhatunk neki állatmeséket, melyekben ő is az állatcsalád tagja, majd 3-4 éves korban következhetnek a népmesék, tündérmesék.
2-3 éves korban a gyerekek még nem tudnak éles különbséget tenni a valóság és a vágyak, a fantázia között. A mesék a gyerekek gondolkodását jelenítik meg, és érthetővé teszik számukra a világ működését. A jó mese tartalmazza azokat a konfliktusokat, mellyekkel a gyermeknek meg kell küzdenie.
A gyermek, azonosulva a mesefigurákkal, saját problémáit éli meg a mesével, és - a legfontosabb - a mesehős diadalával ezeknek a problémáknak, és szorongásainak oldására is talál. Felmerülhet bennünk a kétely, hogy a mesék erőszakos cselekedetei (pl. Grimm mesék) vajon ilyen jó hatással lehetnek-e gyermekünkre. Nem ugyanezt látja a tévében? A legfontosabb különbség az, hogy a mesét a szülő mondja a gyermeknek, az ágy szélén ülve. A nap folyamán felgyűlt agresszió, félelmek, indulatok a mesehős kalandjaihoz kapcsolódnak, és fel is oldódnak a mese pozitív kimenetele miatt, no meg a szülő biztonságot árasztó közelében. Fontos, hogy minél több mesét ismerjen meg a gyermek, hogy rátalálhasson arra, amely leginkább az ő problémájához illik. Viszont ezt a mesét hadd hallja annyiszor, amennyiszer csak akarja.

Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak I. A kisgyerekkor. Park, 1996
Dr. Vekerdy Tamás : Mesétől az olvasásig:
http://diadal.hu/szulio_hirlevel_mappai/konyvtar/vekerdiiras.htm
Ranschburg Jenő: A tündérmesék lélektanáról:
http://munkacsyszfv.atw.hu/cikkek/ranschburg_a_tundermesek.htm

1.    Tik-tak-tak, tiki-taki-tak
Az egérke az órára felszaladt.
Bam-bam, üt az óra délre,
Zsupsz, leugrik a kisegérke.

2.    Cini-cini cincogok,
Minden lyukba bebújok.
S eszem egy-két falatot.

3.    Cini-cini kisegér,
Minden lyukba belefér,
Nadrágszárba is befér,
A másikba is befér,
Az ingujjba is befér
A másikba is befér,
Juj-juj-juj-juj-juj!

4.    Fussunk, szaladjunk,
Kisegér a nyomunkban!

5.    Huh, jól megkergetett minket
ez a kisegér, de sikerült  elfutni előle.
Üljünk le egyet pihenni. Csüccs!

Szeptember
 
1.    Dirreg-durrog a mozsár,
Lakodalom erre jár.
Elöl megy a násznagy,
Utána a várnagy,
Zsebében egy denevér
S három marék kisegér.

2.    Hopp Juliska, hopp Mariska
Hej, gyere vélem egy pár táncba,
Hej, gyere vélem egy pár táncba.

Így kell járni, úgy kell járni,
Sári Kati tudja, hogy kell járni.
Sári Kati tudja, hogy kell járni.

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon.
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon.

Fordulj bolha, csosszantóra,
Járd meg a táncot régi módra.
Járd meg a táncot régi módra.

3.    Táncoltunk, mulattunk
S jól meg is szomjaztunk.
Korog is a gyomrunk,
Asztalhoz szaladjunk.




 
4.    Tekeredik a kígyó
Rétes akar lenni
Tekeredik a rétes
Kígyó akar lenni

5.    Recse-recse pogácsa
Túros asszony csinálta,
Szél fújja pántlikáját
Férj az asszony bő szoknyáját.
Csüccs!

6.    Süt a mama süt, süt a mama süt
Sárikának, Márikának
Süt a mama süt.
Rétest ettem 2-t, Te is ettél 2-t,
Kis Kelemen, s Zakariás evett 12-t.

7.    Kiugrott a gomboc a fazékbul,
utána a molnár fazekastul
Stul-stul-stul, fazekastul.

8.    Ripi-ropi-ropogós
Piros csizmás kopogós
A menyassszony pirulós,
vőlegény meg mulatós.

9.    Uti-uti óránk már az éjfélt,
megyen-megyen haza a nagy násznép.
Elöl megy a násznagy
Utána a várnagy,
Zsebében egy denevér.
S három marék kisegér.
 

Kedves Szülők!

Az alábbiakban Játszókörünk első hírlevelét olvashatjátok. Ezen keresztül tájékoztatunk Titeket közérdekű információkról, aktualitásokról és természetesen a játszókörben elhangzó dalok és mondókák szövegeit is megtaláljátok.

Néhány szó az előző játszókörről

Az október 12-i játszókörben 16 gyermek és 22 anyuka, apuka játszott remek hangulatban, teljesen belaktuk a Közösségi Ház nagy termét. A szülők és a gyerekek együtt gyurmáztak, szaladgáltak, autóztak, főzőcskéztek. Szépen szólt az ének a körjátékban és még a legkisebbek is ügyesen próbálgatták a „tánclépéseket”.  A mese a legtöbb gyermek figyelmét lekötötte, annak ellenére, hogy  szülők közül többen a háttérben beszélgettek, telefonáltak. Kérünk Benneteket, hogy a mese alatt azzal, hogy csendben figyeltek, segítsetek a gyerekeknek elmélyülni a manók, sárkányok és tündérek világában. A mai játszókörben varázs-szőnyegekkel egy kis mesesarkot alakítunk ki annak érdekében, hogy gondtalanul tudjunk repkedni a csodák birodalmában. Ha valakinek van otthon olyan rongy-futó vagy bármilyen felesleges szőnyege, megköszönnénk, ha a játszókör rendelkezésére tudná bocsátani.
Készítettünk egy „Házirendet” is, amelyből kiderül a játszóház célja, és az is, milyen együttműködés szükséges a szülők részéről ahhoz, hogy minden zökkenőmentes legyen. Kérjük, olvassátok el.

Őszi „kavics dobálás”

A gyerekek ösztönösen a legegyszerűbb, legtermészetesebb dolgokhoz vonzódnak. Jól esik a sárban dagonyázni vagy az esőben szaladgálni. De ne dobjátok el a hírlevelet, most nem erről lesz szó.  Jó idő esetén október 23-án, csütörtökön délelőtt 10 órától Szőnyben, a Bocska tó mögötti Duna parton egy kavics és gesztenye dobálós, sárkányeregetős, papírhajó úsztatós mulatságot szervezünk. Hozzatok magatokkal gesztenyét és újságpapírt. Akinek van papírsárkánya, ne hagyja otthon. Akinek nincs, annak van még 3 napja (és éjszakája), hogy elkészítse álmai sárkányát.
Szeretettel várunk Mindenkit!!!

Kérdés doboz

Ha többet szeretnétek megtudni a Játszókörről, vagy a Waldorf pedagógiáról, vagy egyszerűen csak hallottatok valamit, amit nem értetek, vagy kétséget ébreszt Bennetek, esetleg van egy jó ötletetek, ami hasznos lenne itt, a Játszókörben , írjátok fel egy papírra és dobjátok be a „Kérdés dobozba”. Tájékozódhattok továbbá az operenciasovoda@blog.hu internetes oldalról is. Minden ötletet, kérdést, javaslatot szívesen veszünk.
 

A Waldorf pedagógia korunk egyik legelterjedtebb reformpedagógiai rendszere. Elméleti alapjainak lerakása Rudolf Steiner nevéhez fűződik.

A gyerek 7 éves koráig jellemző tevékenysége az utánzás, nem tud nem utánozni, ezért teljesen kiszolgáltatott környezetének. Az óvoda azzal teremt ideális körülményt fejlődéséhez, hogy egy biztonságos, szeretetteljes burkot képez, ahol a gyermek természetes, ingergazdag környezetben, egy ritmusok által áttekinthetővé váló világban, érzelmi biztonságban bontakoztatja ki képességeit.

A gyerekek szabad akaratukból eredően az óvónő minden cselekedetét utánozhatják, tevékenységeiben részt vehetnek. Segíthetnek a tízórai elkészítésében, terítésben, mosogatásban stb.

Az óvoda minden kisgyermeket a maga lényének egyedi mivoltában tisztel, ahol fejlődését ingergazdag, természetes környezetben, változatos, utánzásra csábító tevékenységekkel segíti, de nem fejleszti őt direkt módon. Módszerei nem öncélúak, nem pusztán 1-1 képesség hatékonyabb fejlesztését célozzák meg. Lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki a saját útját a megfelelő módon találja meg, és ezen egyre önállóbban járjon.

A Waldorf pedagógia lényege, hogy a kisgyermek, aki érzékleteiben él, az őt körülvevő világot a saját fejlődési útján haladva ismerje meg úgy, hogy a lehetőségek széles körével kapcsolatba kerüljön és képes legyen kiválasztani a személyiségének megfelelőt. Hiszen csak így válhat testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív emberré.

A waldorf óvodapedagógia a gyermekben működő természetes erőket támogatja úgy, hogy a gyermek azokat szabadon tudja alkalmazni, fejleszteni. Ez meleg, családias légkört kíván, amely biztosítja a megfelelő fizikai és pszichés környezetet, s kizárja az erőszakos befolyásokat.

Az  óvónő nehézségeket leküzdő, szeretetteljes együttélést vállal a gyermekkel, amelyben a gyermek emberi méltóságát megőrizheti. Lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermek megtalálja saját útját és azon egyre önállóbban járjon. Ott ajánl segítséget, ahol a gyermek éppen tart és megvárja, hogy önállóan találja meg a következő lépést, óvja a gyermek fejlődő belső világát. Nem engedi a túlterhelést, védi a gyermek saját érésének tempóját. Az óvónő elvárások helyett érzelmi biztonságot nyújt. Törekszik megérteni a gyermek világát és tiszteli alakuló világképét.

A csoportokban vegyes életkorú, 3-7 éves korú gyermekek vannak, ami egy család mintázata. A nagyok segítik a kicsiket,, mint ahogyan ezt a testvérek is teszik. Másrészt a nagyobb gyermekek közvetítik a csoport szokásait, ritmusait, napirendjét és hagyományozzák át az utánzás által az utánuk következőkre.

A gyermeki biztonságérzet  a kiegyensúlyozott felnőttéválás egyik alapja. A biztonságérzetet az állandó ritmus erősíti.

A Waldorf óvoda tudatosan él a ritmikus ismétlés énerősítő és szorongásoldó hatásával. A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban. Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai és az ezzel összefüggő emberi munkák. Az óvodai napot  átszövi a napszakokhoz, évszakokhoz, ünnepekhez igazodó természetes munkálkodás.

Az ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik, melyek részben ősi, népi hagyományokhoz, keresztény szokásokhoz kapcsolodnak. Ezek a jelképek átélhetők a gyermek számára, így jelenik meg az ünnep tartalma.




A fantázia

A gyerekben természetesen megjelenő erőket (teljes figyelem az érzékelésben, utánzásos tanulás, fantáziadús játék) úgy kell segíteni, hogy a gyerek szabadon tudja azokat felhasználni s ezzel fejleszteni. Mindezekhez megfelelő környezet ,tér és idő szükséges.

A modern élet szokásai és hatásai sokszor nem kedvezőek a gyermeki játék számára és a szabad tapasztalat megszerzésére. Nagyon szűk és kevés a szabad mozgástér – főleg a városi gyerekek életében - , miközben  túl sok az élmény és az információ, amit feldolgozni „időhiány“ miatt nem tudnak. Felgyorsult, rohanó világunkban kevés az idő arra, hogy a tárgyakkal, az emberekkel tartós kapcsolatot teremtsen a gyerek és érzelmi kötődést alakítson ki.

A technikai fejlődés folyamán áttekinthetetlenné vált az emberi munka érzékelhető folyamata. (Évtizedeken át a gyerek közvetlen környezetében, szeme láttára folytak a mindennapi létfenntartó tevékenységek, a tehénfejéstől a kenyérsütésig, a fonalak fonásátol a szövéséig.) Ma már az óvodáskorú gyermek is a megfelelő tapasztalatok hiányában a televízióra, könyvekre, magyarázatokra, tanításokra szorul, miközben az életkorának megfelelő tanulási módszer (utánzásos tanulás, szabad játék) nem érvényesülhet. A felnőttek világábol származó divatáramlatok kényszerítően irányítják, torzítják el a gyerek fantáziáját, élményekhez csak a megvásárolható holmik által juthat.

A mese a fantázia táplálója, a maga törvényeivel erkölcsi útmutató. Ha mesének nincs valóságos viszonya az örök emberi lelki tartalmakkal, akkor a fantázia öncélúvá válik, nem ad lelki táplálékot, fantasztikum lesz s ezzel károsítja a gyerek belső világát.
A fantázia mint elemi gyerekkori képesség, mint a játékot megváltoztató „elvarázsoló“ erő eleveníti és mozdítja meg a gyerek belső világát. Ennek tisztaságát – kapcsolatát a valódi pszichikus világgal – biztosítani és őrizni a felnőtt feladata.


Játékok, játékkészítés

A kisgyermek érzékleteiben él. Minden, ami a környezetében történik, hatással van rá.
A környező felnőtt világ felelőssége és egyben feladata, hogy biztosítsa az ingergazdag fizikális, pszichés környezetet és hogy ne "csapják be" érzékleteiben: ezért javasolt a jó minőségű, természetes anyagok használata, a fajsúly és a felületi viszonyokat "tévesen"reprezentáló műanyag játékokkal szemben (az állat szőrös, a fém fémes tapintású és nehéz, stb).

Vannak farönkök, kérgek, gyökerek, különféle termések, kövek, kagylók.  Sok játék saját készítésű (kézzel varrott babák, kötött állatok). A játékszerek nagy része nem részletesen kimunkált, így teret kaphat a gyermek fantáziája. A kézműves tevékenységek során a gyerekek is készítenek játékokat.


Művészeti tevékenység

A Waldorf óvodában a hét minden napjához kapcsolodik  egy-egy művészeti tevékenység, ezek a festés, a rajzolás, a gyapjúkép készítés, a gyurmázás és kenyérsütés, mint formálási tevékenység. A gyermekek saját veteményeskertet művelnek, búzát ültetnek, learatják, kézi malomban megőrlik, megdagasztják és megsütik a kenyeret.
Nyomon követik az évszakok és a természet változásait, megismerik, hogyan készül a kenyér, ami minden nap az asztalukra kerül.
 
A művészeti tevékenységek szabad teret engednek a gyermek alkotó fantáziájának. Nincs megadott téma. Ismerkednek a színekkel és azok hatásaival. Nem a produktum az elsődleges, hanem az örömmel végzett tevékenység, az alkotás folyamata.

Növényi eredetű festékekkel, nagy ecsettel, előáztatott akvarell-papírra festenek a gyermekek. Méhviaszból készült, élénk színű krétákkal rajzolnak. Ezek tégla alakúak, hiszen ceruzaszerű fogásra a kisgyermek keze még alkalmatlan. A kéz melegétől megpuhuló méhviaszlapocskákat használnak plasztikus formázáshoz. Filc anyagra gyapjúból képeket készítenek. A gyapjú különösen alkalmas a mesevilág megjelenítésére.


Zene-ének-vers, bábozás

A Waldorf pedagógia alapelve, hogy mindig a gyermek adott fejlődési szakaszából indul és erre építi saját fejlődését. A zene éltetően hat a gyermekekre, megnyugtatja őket és segít nekik az élmények feldolgozásában. A Waldorf pedagógia nem használ semmilyen technikai eszközt a zene továbbítására, fontos, hogy a gyermek érezze és hallja a közvetlen emberi hang árnyalatait, melegségét. Az ének mellett a különböző hangszerek nagyon fontosak, hogy a gyermek érezze és értse a ritmust és a hangokat. A mindennapos tevékenységeket, munkákat gyakran kíséri ének és vers. Minden nap van körjáték is. Az óvónő mozgással kísér mondokákat, dalokat, verseket és a gyermekek szabadon utánozzák őt. A játék mindig az aktuális évszakhoz, ünnephez kapcsolódik.

Minden nap van mese. Mindig ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen. Mindig ugyanazok az események (ének, halk zene, gyertyagyújtás) adják meg a jelet a mese elkezdésére.
A mesén minden gyermek részt vesz. A mese kiválasztása szintén az aktuális időszakhoz, ünnephez kapcsolódik. Fejlődik belső képalkotó képességük.

A Waldorf óvoda bábszínházának bábjai saját készítésű álló babák, vagy marionett figurák. Arcuk nagyjábol kidolgozott. Az óvónő takaratlanul vezeti a selyemmel letakart, kellékekkel berendezett asztalt. Érzelmi biztonságot nyújt a gyermek részére, hogy látja a báb mozgatóját.


Ünnepek

A Waldorf pedagógia a gyermek életét mindig ismétlődő, rendszeresen visszatérő időbeosztással tagolja. Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai. A szokások és szimbolumok kifejezik az adott ünnep lényegét. Az óvodában ünneptől ünnepig ezekkel a ritmusokkal összhangban él óvónő és gyermek. Egy-egyidőszak ünneppel fejeződik be, amelyre azt megelőzően hosszabb ideig készülnek.

Az ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik. Ezek részben ősi, népi hagyományokhoz, részben keresztény szokásokhoz, részben pedig átélhető jelképekhez kapcsolódnak.
Havonta egy illetve két ünnep tartalmával találkoznak a gyerekek:
Aratás-betakarítás-hálaadás, Szent Mihály időszaka, Szent Márton időszaka, Advent, Vízkereszt, Farsang, Tavasz kezdőnapja, Húsvét, Mennybemenetel, Pünkösd, Szent János időszak – a nyár ünnepe, a gyerekek születésnapja


A nap ritmusa

A családban is fontos a kisgyerek számára az étkezések, a lefekvések és felkelések, a séták és más tevékenységek tagolt rendje, ugyanúgy igényli ezt az óvoda rendjében is. A waldorf-pedagógia a gyerek napját úgy tagolja, hogy a koncentráltabb tevékenységek után mindig egy szabadabb következik, mint ahogy a lélegzésnél a ki- és belélegzés váltakozik. Így lesz képes a gyerek egészségesebben élni, mélyebben aludni, sőt egészségesebben lélegezni fizikailag is.

Ha túl sok az élmény és túl kevés a szabad játék, amiben fel tudná dolgozni az élményeket, akkor egészségtelenül elfárad a gyerek, ha viszont túl kevés az élmény, akkor unalom és érdektelenség lép fel, ilyenkor nem alszik elég mélyen, és fáradtan ébred fel.

Egymás után következnek inkább rövidebb időtartamú, az óvónő által „vezetett helyzetek“ és hosszabb „szabadon választott tevékenységek“ (játék), felfrissítő váltakozásban.
Természetesen legyen helye a kivételeknek és kivételes alkalmaknak is.
 

Az ősz és tél sajnos történés nélkül múlott el: nem találtunk óvónénit, aki pedagógiailag támogatott volna bennünket illetve lelkes társak hiánya is visszatartott az előrelépést. Aztán tavasszal mégis történt valami. Valahogy csak sikerült óvónéninket körünkbe tudni és összeszerveznünk ismerőseink köréből egy beszélgetést, ahol beszélgethettünk első körben egy waldorf játszókör lehetőségéről. Sikerült 1-2 lelkes szülőt is megnyerni a továbblépéshez.

Kéthetente vasárnaponként összegyűltünk a kertünkben, gyapjúval tömött filcállatkákat készítettünk, fakockákat gyártottak az apukák, időnként jövendőbeli óvónéninket is meghívtuk egy-egy beszélgetésre. Így telt el a tavasz. Egyre több anyuka és apuka csatlakozott hozzánk: megfogalmazódott a jogos igény egy igazi játszókör meglétére. Sokáig tartott, mire megtaláltuk a helyszínt, az óvónénink szabaddá vált, minimális játékkínálatunk kialakult és nem utolsó sorban kis kezdőcsapatunk is összeállt.

Július első vasárnapján - még mindig a kertünk - megtartottuk első  játszókörünket! :-) Szerencsére a sors illetve kitartó munkálkodásunk úgy hozta, hogy a következő vasárnapra már megtaláltuk a végleges helyünket. Nagyon kényelmes és szép helyre találtunk a Zeneiskolában. A nyár végéig még úgy terveztük, hogy nem tesszük nyilvánossá találkozóinkat. Nekünk is szükségünk volt az összeszokáshoz, egymáshoz és a helyszín sajátosságaihoz is.

Ősztől viszont szeretettel várjuk a város és a környék minden érdeklődőjét! :-)

Néhány szülőtársammal együtt megfogalmazódott bennünk az az igény, hogy szeretnénk, ha gyermekeink egy Waldorf óvodán keresztül kezdenék kinyitni a szemüket a világra.

 

Olyan Waldorf óvópedagógiai végzettséggel rendelkező (illetve a képzést megkezdő) óvódapedagógusok jelentkezésést várjuk szeretettel,

 

akik segítségünkre lennének ennek az óvoda alapításának folyamatában (játszóház vezetése, szülői beszélgetések, stb.) és a későbbiekben a már működő oviban szerető gondoskodással végigkísérnék a kicsiket, hogy majd boldog, életre való gyermekekként léphessenek tovább.

  

Érdeklődni lehet Tar Gabriellánál a 30 2124868 telefonszámon vagy a operenciasovoda@hotmail.com e-mail címen. Az óvodát Komáromban szeretnénk megnyitni

 

.