Óperenciás Waldorf-Óvoda

A Waldorf pedagógia korunk egyik legelterjedtebb reformpedagógiai rendszere. Elméleti alapjainak lerakása Rudolf Steiner nevéhez fűződik.

A gyerek 7 éves koráig jellemző tevékenysége az utánzás, nem tud nem utánozni, ezért teljesen kiszolgáltatott környezetének. Az óvoda azzal teremt ideális körülményt fejlődéséhez, hogy egy biztonságos, szeretetteljes burkot képez, ahol a gyermek természetes, ingergazdag környezetben, egy ritmusok által áttekinthetővé váló világban, érzelmi biztonságban bontakoztatja ki képességeit.

A gyerekek szabad akaratukból eredően az óvónő minden cselekedetét utánozhatják, tevékenységeiben részt vehetnek. Segíthetnek a tízórai elkészítésében, terítésben, mosogatásban stb.

Az óvoda minden kisgyermeket a maga lényének egyedi mivoltában tisztel, ahol fejlődését ingergazdag, természetes környezetben, változatos, utánzásra csábító tevékenységekkel segíti, de nem fejleszti őt direkt módon. Módszerei nem öncélúak, nem pusztán 1-1 képesség hatékonyabb fejlesztését célozzák meg. Lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki a saját útját a megfelelő módon találja meg, és ezen egyre önállóbban járjon.

A Waldorf pedagógia lényege, hogy a kisgyermek, aki érzékleteiben él, az őt körülvevő világot a saját fejlődési útján haladva ismerje meg úgy, hogy a lehetőségek széles körével kapcsolatba kerüljön és képes legyen kiválasztani a személyiségének megfelelőt. Hiszen csak így válhat testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív emberré.

A waldorf óvodapedagógia a gyermekben működő természetes erőket támogatja úgy, hogy a gyermek azokat szabadon tudja alkalmazni, fejleszteni. Ez meleg, családias légkört kíván, amely biztosítja a megfelelő fizikai és pszichés környezetet, s kizárja az erőszakos befolyásokat.

Az  óvónő nehézségeket leküzdő, szeretetteljes együttélést vállal a gyermekkel, amelyben a gyermek emberi méltóságát megőrizheti. Lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermek megtalálja saját útját és azon egyre önállóbban járjon. Ott ajánl segítséget, ahol a gyermek éppen tart és megvárja, hogy önállóan találja meg a következő lépést, óvja a gyermek fejlődő belső világát. Nem engedi a túlterhelést, védi a gyermek saját érésének tempóját. Az óvónő elvárások helyett érzelmi biztonságot nyújt. Törekszik megérteni a gyermek világát és tiszteli alakuló világképét.

A csoportokban vegyes életkorú, 3-7 éves korú gyermekek vannak, ami egy család mintázata. A nagyok segítik a kicsiket,, mint ahogyan ezt a testvérek is teszik. Másrészt a nagyobb gyermekek közvetítik a csoport szokásait, ritmusait, napirendjét és hagyományozzák át az utánzás által az utánuk következőkre.

A gyermeki biztonságérzet  a kiegyensúlyozott felnőttéválás egyik alapja. A biztonságérzetet az állandó ritmus erősíti.

A Waldorf óvoda tudatosan él a ritmikus ismétlés énerősítő és szorongásoldó hatásával. A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban. Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai és az ezzel összefüggő emberi munkák. Az óvodai napot  átszövi a napszakokhoz, évszakokhoz, ünnepekhez igazodó természetes munkálkodás.

Az ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik, melyek részben ősi, népi hagyományokhoz, keresztény szokásokhoz kapcsolodnak. Ezek a jelképek átélhetők a gyermek számára, így jelenik meg az ünnep tartalma.




A fantázia

A gyerekben természetesen megjelenő erőket (teljes figyelem az érzékelésben, utánzásos tanulás, fantáziadús játék) úgy kell segíteni, hogy a gyerek szabadon tudja azokat felhasználni s ezzel fejleszteni. Mindezekhez megfelelő környezet ,tér és idő szükséges.

A modern élet szokásai és hatásai sokszor nem kedvezőek a gyermeki játék számára és a szabad tapasztalat megszerzésére. Nagyon szűk és kevés a szabad mozgástér – főleg a városi gyerekek életében - , miközben  túl sok az élmény és az információ, amit feldolgozni „időhiány“ miatt nem tudnak. Felgyorsult, rohanó világunkban kevés az idő arra, hogy a tárgyakkal, az emberekkel tartós kapcsolatot teremtsen a gyerek és érzelmi kötődést alakítson ki.

A technikai fejlődés folyamán áttekinthetetlenné vált az emberi munka érzékelhető folyamata. (Évtizedeken át a gyerek közvetlen környezetében, szeme láttára folytak a mindennapi létfenntartó tevékenységek, a tehénfejéstől a kenyérsütésig, a fonalak fonásátol a szövéséig.) Ma már az óvodáskorú gyermek is a megfelelő tapasztalatok hiányában a televízióra, könyvekre, magyarázatokra, tanításokra szorul, miközben az életkorának megfelelő tanulási módszer (utánzásos tanulás, szabad játék) nem érvényesülhet. A felnőttek világábol származó divatáramlatok kényszerítően irányítják, torzítják el a gyerek fantáziáját, élményekhez csak a megvásárolható holmik által juthat.

A mese a fantázia táplálója, a maga törvényeivel erkölcsi útmutató. Ha mesének nincs valóságos viszonya az örök emberi lelki tartalmakkal, akkor a fantázia öncélúvá válik, nem ad lelki táplálékot, fantasztikum lesz s ezzel károsítja a gyerek belső világát.
A fantázia mint elemi gyerekkori képesség, mint a játékot megváltoztató „elvarázsoló“ erő eleveníti és mozdítja meg a gyerek belső világát. Ennek tisztaságát – kapcsolatát a valódi pszichikus világgal – biztosítani és őrizni a felnőtt feladata.


Játékok, játékkészítés

A kisgyermek érzékleteiben él. Minden, ami a környezetében történik, hatással van rá.
A környező felnőtt világ felelőssége és egyben feladata, hogy biztosítsa az ingergazdag fizikális, pszichés környezetet és hogy ne "csapják be" érzékleteiben: ezért javasolt a jó minőségű, természetes anyagok használata, a fajsúly és a felületi viszonyokat "tévesen"reprezentáló műanyag játékokkal szemben (az állat szőrös, a fém fémes tapintású és nehéz, stb).

Vannak farönkök, kérgek, gyökerek, különféle termések, kövek, kagylók.  Sok játék saját készítésű (kézzel varrott babák, kötött állatok). A játékszerek nagy része nem részletesen kimunkált, így teret kaphat a gyermek fantáziája. A kézműves tevékenységek során a gyerekek is készítenek játékokat.


Művészeti tevékenység

A Waldorf óvodában a hét minden napjához kapcsolodik  egy-egy művészeti tevékenység, ezek a festés, a rajzolás, a gyapjúkép készítés, a gyurmázás és kenyérsütés, mint formálási tevékenység. A gyermekek saját veteményeskertet művelnek, búzát ültetnek, learatják, kézi malomban megőrlik, megdagasztják és megsütik a kenyeret.
Nyomon követik az évszakok és a természet változásait, megismerik, hogyan készül a kenyér, ami minden nap az asztalukra kerül.
 
A művészeti tevékenységek szabad teret engednek a gyermek alkotó fantáziájának. Nincs megadott téma. Ismerkednek a színekkel és azok hatásaival. Nem a produktum az elsődleges, hanem az örömmel végzett tevékenység, az alkotás folyamata.

Növényi eredetű festékekkel, nagy ecsettel, előáztatott akvarell-papírra festenek a gyermekek. Méhviaszból készült, élénk színű krétákkal rajzolnak. Ezek tégla alakúak, hiszen ceruzaszerű fogásra a kisgyermek keze még alkalmatlan. A kéz melegétől megpuhuló méhviaszlapocskákat használnak plasztikus formázáshoz. Filc anyagra gyapjúból képeket készítenek. A gyapjú különösen alkalmas a mesevilág megjelenítésére.


Zene-ének-vers, bábozás

A Waldorf pedagógia alapelve, hogy mindig a gyermek adott fejlődési szakaszából indul és erre építi saját fejlődését. A zene éltetően hat a gyermekekre, megnyugtatja őket és segít nekik az élmények feldolgozásában. A Waldorf pedagógia nem használ semmilyen technikai eszközt a zene továbbítására, fontos, hogy a gyermek érezze és hallja a közvetlen emberi hang árnyalatait, melegségét. Az ének mellett a különböző hangszerek nagyon fontosak, hogy a gyermek érezze és értse a ritmust és a hangokat. A mindennapos tevékenységeket, munkákat gyakran kíséri ének és vers. Minden nap van körjáték is. Az óvónő mozgással kísér mondokákat, dalokat, verseket és a gyermekek szabadon utánozzák őt. A játék mindig az aktuális évszakhoz, ünnephez kapcsolódik.

Minden nap van mese. Mindig ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen. Mindig ugyanazok az események (ének, halk zene, gyertyagyújtás) adják meg a jelet a mese elkezdésére.
A mesén minden gyermek részt vesz. A mese kiválasztása szintén az aktuális időszakhoz, ünnephez kapcsolódik. Fejlődik belső képalkotó képességük.

A Waldorf óvoda bábszínházának bábjai saját készítésű álló babák, vagy marionett figurák. Arcuk nagyjábol kidolgozott. Az óvónő takaratlanul vezeti a selyemmel letakart, kellékekkel berendezett asztalt. Érzelmi biztonságot nyújt a gyermek részére, hogy látja a báb mozgatóját.


Ünnepek

A Waldorf pedagógia a gyermek életét mindig ismétlődő, rendszeresen visszatérő időbeosztással tagolja. Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti változásai. A szokások és szimbolumok kifejezik az adott ünnep lényegét. Az óvodában ünneptől ünnepig ezekkel a ritmusokkal összhangban él óvónő és gyermek. Egy-egyidőszak ünneppel fejeződik be, amelyre azt megelőzően hosszabb ideig készülnek.

Az ünnepek megformálását bizonyos tradíciók segítik. Ezek részben ősi, népi hagyományokhoz, részben keresztény szokásokhoz, részben pedig átélhető jelképekhez kapcsolódnak.
Havonta egy illetve két ünnep tartalmával találkoznak a gyerekek:
Aratás-betakarítás-hálaadás, Szent Mihály időszaka, Szent Márton időszaka, Advent, Vízkereszt, Farsang, Tavasz kezdőnapja, Húsvét, Mennybemenetel, Pünkösd, Szent János időszak – a nyár ünnepe, a gyerekek születésnapja


A nap ritmusa

A családban is fontos a kisgyerek számára az étkezések, a lefekvések és felkelések, a séták és más tevékenységek tagolt rendje, ugyanúgy igényli ezt az óvoda rendjében is. A waldorf-pedagógia a gyerek napját úgy tagolja, hogy a koncentráltabb tevékenységek után mindig egy szabadabb következik, mint ahogy a lélegzésnél a ki- és belélegzés váltakozik. Így lesz képes a gyerek egészségesebben élni, mélyebben aludni, sőt egészségesebben lélegezni fizikailag is.

Ha túl sok az élmény és túl kevés a szabad játék, amiben fel tudná dolgozni az élményeket, akkor egészségtelenül elfárad a gyerek, ha viszont túl kevés az élmény, akkor unalom és érdektelenség lép fel, ilyenkor nem alszik elég mélyen, és fáradtan ébred fel.

Egymás után következnek inkább rövidebb időtartamú, az óvónő által „vezetett helyzetek“ és hosszabb „szabadon választott tevékenységek“ (játék), felfrissítő váltakozásban.
Természetesen legyen helye a kivételeknek és kivételes alkalmaknak is.