....amiket nem tudtam elégszer elolvasni...
Vekerdy Tamás: Másféle iskolák (Talán: a Waldorf?)
Montessori, Rogers, Waldorf - néhány név, amelyeket hallva alternatív iskolák, a "hagyományostól" eltérő pedagógiai gyakorlatok jutnak eszünkbe. De az iskolaválasztás dilemmáival szembesülő szülőként, leendő szülőként, érdeklődőként tudunk-e eleget róluk, elveikről, módszereikről, szerveződésük, működésük hátteréről? Vekerdy Tamás közel húsz éve foglalkozik a reformpedagógiák, az alternatív iskolák elméleti és gyakorlati kérdéseivel, s maga is bábáskodott az első kelet-európai Waldorf-iskola, a solymári létrejötténél. Ismerője, értője, eltökélt propagátora a pedagógia, az iskola megújításának. A kötet írásai bepillantást engednek a "másféle" iskolák színes, változatos életébe és segítenek megérteni szándékaikat, törekvéseiket.
Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák
Gyerekek - óvodák - iskolák. Kimeríthetetlen téma. Különösen szülőknek.Itt most csak egy pillantást vethettünk azokra a főbb kérdésekre, amelyeket én a jelenlegi óvodák és iskolák szempontjából a legfontosabbnak tartok, és amelyekről azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben, sokszor döntő módon befolyásolhatják gyerekeink életét.
Vekerdy Tamás: Az óvoda és az első iskolai évek – a pszichológus szemével
Korai tanítás? Ki a jó óvónő? Tanítson-e a szülő? Specializáció? Fontos kérdések, amelyeknek súlyát különösen akkor érezzük, ha magunk is érintettek vagyunk. Nem könnyű a válaszadás, hiszen számos probléma még mindig a szakemberek vitáinak a tárgya, és sok esetben maguk az intézmények - az óvodák, iskolák - is eltérő gyakorlatot folytatnak. Vekerdy Tamás e könyv megírása előtt tíz esztendeig dolgozott gyakorló pszichológusként nevelési tanácsadóban, tehát valóban "élesben" találkozott ezekkel a kérdésekkel, amelyek mögött azonban mindig ott állt egy segítségre szoruló gyermek, család, vagy éppen egy pedagógus, egy intézmény - diagnózisai, következtetései éppen ezért lehetnek mindannyiunkhoz szólóak.
Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?
Szülők, tanítók, intézmények - csak mellékszereplői a népszerű pszichológus, Vekerdy Tamás írásainak, "főhőse" ezúttal is az egyszeri és megismételhetetlen adottságokkal bíró individualitás, a gyermek. Vekerdy Tamás írrásai a felelősségről, a személyes és/vagy intézményi felelősségről szólnak, legyen bár témájuk a pedagógusi és szülői szerep, a család, az értékszocializáció, a tanszabadság, vagy a drogfogyasztás.
Gerlinde Ortner: Gyógyító mesék
Ugye, Kedves Szülőtárs, az Ön családjában is előfordult már, hogy a gyermeke csúnya szavakat használt, rágta a körmét, nem akart óvodába menni, zavarta a tanítást? És még sorolhatnánk hosszan a gyermekkori magatartászavarokat, amelyeket elmondani is szégyellünk sokszor, mert azt hisszük, bennünk, szülőkben van a hiba. Olyan meséket gyűjtött össze egy kötetbe az osztrák pszichológusnő, amelyeket szorongó, riadozó kisgyermekeinknek mesélhetünk elalvás előtt, okosan irányítva, hogy lassan-lassan le tudja győzni szorongásait. A mesékhez részletes, alapos kísérőszöveg járul, amely megmagyarázza a szülőknek, hogyan viselkedjenek az adott magatartászavar esetén. Meséljünk hát örömre, gyógyításra, magunk és gyermekünk épülésére.
Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát!
Kell a gyereknek a korlát, de a felnőttnek is. Kell a korlát a szülőnek, a nevelőnek, a tanárnak is, vagyis mindazoknak, akik részt vesznek a nevelési folyamatban. Az a nevelő, aki nem állít fel korlátokat, tehetetlen báb lesz, akit a gyerek semmibe vesz, és rabszolgájának tekint. A korlát ahhoz is hozzásegít, hogy kölcsönösen elfogadjuk és tiszteletben tartsuk egymás személyiségét. Bár a szülők, nevelők, tanárok zöme ösztönösen érzi, hogy korlátokat felállítani helyes dolog, ha cselekvésre kerül a sor, igen sokan elbizonytalanodnak. Mindenki "csak jót" akar a gyereknek, s az általános vélekedés szerint ez kizárja a korlátozást. Mekkora tévedés! Márpedig nem egy szülő-gyerek kapcsolatban bizony alaposan eleresztették a gyeplőt: a szülő némán tűr, csak tűr, míg ki nem fakad, hogy zeng tőle a ház.
Bölcs és gyakorlatias szerzőnktől nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy kell a gyereknek a korlát, hanem azt is, hogy milyen korlátozásra van szüksége és mikor, és ezt hogyan lehet a siker reményében alkalmazni.
Torin M. Finser: Vándorúton – iskolában
Torin M. Finser könyve megmutatja, hogy a pedagógia egyszerre tudomány és művészet: az emberi kultúra mély ismerete párosul benne a gyermeki lélek ihletett érzékelésével.
Szülők és pedagógusok sokat tudnak az iskola tévedéseiről, a tantervekkel és a gyermeki lélekkel való eredménytelen küszködésről. Ebben a könyvben egy ideálisnak tűnő útról olvashatnak beszámolót arról az útról, amelyet a könyv tengerentúli pedagógus-írója osztályával tett meg - ahogy a könyv alcíme jelzi - Odüsszeiaként, bolyongásként, izgalmas kalandként, az emberi kultúra elsajátításáért, átéléséért. A Waldorf-pedagógia sajátossága, hogy az osztálytanító nyolc évig kísérheti tanítványait, végigélheti velük nemcsak személyiségük kibontakozását, de az emberi kultúra teljességét is.
A könyv mindkettőről beszámol: láthatjuk, hogyan alakul, változik testében és lelkében a gyermek, hogyan jelenik, jelenhet meg egyre inkább szellemi lénye testé-ben s ezenközben hogyan követi a tanár azt a megismerési vezérfonalat, amit a Waldorf-pedagógia alapítója, Rudolf Steiner mély emberismeretével és világismeretével az 1910-es évek végén mutatott meg. Steiner pedagógiai gondolatai szinte mentőövet kínálnak a folyamatosan válsággal küzdő, vergődő iskolának. Ezért is nagy ajándék a magyar pedagógiának ez a kitűnően, láttatóan megírt könyv, melyből minden pedagógus és pedagógusközösség inspirációt nyerhet munkájához, a szülők pedig támpontokat ahhoz, mit is keressenek az iskolában gyermekeiknek.
