Kedves Szülők!
Az előző hírlevélben jeleztük, hogy folytatni szeretnénk a mese témakört. Ma arról lesz szó hogy, milyen korosztálynak milyen mesét olvassunk. Fontosnak, hogy már csecsemő korban állandó kontaktusban legyünk a gyermekünkkel mind fizikailag, mind lelkileg, mind verbálisan. A beszéd megjelenéséig dalokkal, versekkel, mondókákkal segíthetjük a magyar nyelv dallamosságának, ritmikájának, hangsúlyának, lelkiségének beépülését a gyermek tudatába, érzületébe, lelkébe, hiszen a nyelv már születésünk pillanatában bennünk van, csak elő kell hívnunk bensőnkből. Ha belegondolunk, hogy csupán három év alatt megtanulnak a gyermekek beszélni, elgondolkodunk rajta, hogy vajon mindez az utánzás révén történik-e? Az is elgondolkodtató, hogy minden egyes nyelvhez egyfajta lelkület, temperamentum köthető. Gondoljunk csak ezekre a közhelyesnek tűnő igazságokra: "hideg dánok, precíz németek, temperamentumos olaszok,"...stb. Vajon csupán az utánzás révén "sajátítják el" a gyermekek ezeket a típusjegyeket? Nem. A nyelv, annak dallama, felépítése, szabályai mind tartalmazzák ezeket az "információkat". (javasolt irodalom ebben a témában: Karl Königh:-A gyermek első három éve) Nos, az első három év során a beszéd megjelenéséig nincs szükség kifejezetten mesére. Tárgyképes könyv javasolt másfél-két éves kortól. Ez olyan jellegű képeskönyv, melyben csak képek láthatók, minden oldalon más és más. A gyermek a képeket nézegetve az anya/apa által kimondott szavakat összeköti a képekkel. Három éves kora körül rövid (egy-két mondattal kommentált) képeskönyvekből mesélhetünk, ahol az ismétlés varázsával a ráismerés örömét idézhetjük elő. A gyermek örömmel hallja ugyanazt a történetet ,s boldog, hogy már a képre tekintve tudni fogja, hogy mely mondat fog elhangzani. Az Én megjelenésével (Történelmi pillanat, amikor a gyermek először mondja magára, hogy Én!) egyre inkább olyan történetek kerüljenek előtérbe melyek a gyermek mindennapjairól szólnak. A gyerekek imádják a róluk szóló meséket. Nem fontos direktben az Ő nevüket használni a mese során. Lehet egy tetszőleges, ám visszatérő szereplője a történeteinknek. Igen, már biztosan kitaláltátok, hogy ezúttal nem a mesekönyvet kell lekapni a polcról, hanem a fantáziánkat kell megtornáztatni. Akinek mégis hiányozna mindebből a vizualitás, annak jó szívvel javaslom a mese felfűzését rajzra. Nem kell bonyolult mesére gondolni! Egyszerűen csak ragadjunk ki egy aprócska momentumot a napból, ami érdekes lehet a gyermek számára. (Számukra minden új és vonzó, így bármiről mesélhetünk.) Pl: Anya elment reggel a boltba. Mivel ment, mi volt rajta, mit vett és legfőképp,hogy mit érzett eközben,milyen benyomások érték. Ez a legérdekesebb számukra. A negyedik életévtől már próbálkozhatunk a tündérmesékkel, a rövid állatos történetekkel. A hatodik életévtől javaslom a népmesék bevezetését. A népmese a maga szimbolikájával, jelrendszerével olyan fontos életigazságokat közvetít a gyermeknek, melyek az élet biztonságosságát, igazságosságát hirdetik. Ez egy önmagában is elég tág téma. Következő hírlevelünkben a népmesékről írunk.
Köszönjük mindenkinek az aktív, lelkes részvételt a Játszóházban. Nagyon büszkék vagyok arra, hogy ilyen remek emberekkel dolgozhatunk együtt! Erősödik bennünk az összetartozás élménye, a közös célért való összefogás.
