Szeptember 2-án megkezdtük az "iskolát". Rövidke volt az aznap. Örömkönnyekkel küszködtem, mikor a végzős kilencedikesek két kis elsőssel kézenfogva kivonultak az iskola udvarra, ahol megkezdődött az ünnepi beszéd. Természetesen az én nagyobbik, kilencedikes lányom fogta a kis elsős csemete Csengikém kezét. Megértettem, hogy szülőként ismét ebben az iskolában kell helyt állnom mintegy kilenc évet.
Az iskolatáskába másnapra új könyvek, füzetek kerültek. Minden új. Csak az ismert tanítónő kedves, áradó mosolya, sugárzó lénye csalt bennem elő régi, kedves emlékeket. Csengike bátran veszi az akadályokat. Már az első nap is. Nem ijeszti meg az új helyzet, bátran kimondja, amit gondol, talán még egy kis aggodalmat is ébreszt bennem, hogy túl sokat fog "csevegni". A tanítónő megnyugtat, hogy minden rendben lesz, ne aggódjak.
A régi kedves oviba is eljutottunk a héten. Örültek a gyerekek, örült az Anikó óvónéni. Jó volt találkozni a régi ovistársakkal, viszontlátni őket. Luca hátulról körbeöleli Csengét. Menjünk máskor is. Egy kis nosztalgia.
Első, második hétvége .... Gyűlnek a pecsét méhecskék, pillangók, napocskák, virágok a könyvekben. Csengike szlovákul kezd gagyogni és nekünk szülőknek annyira furcsa őt hallani.Ő meg kimondottan élvezi, szinte fejenáll attól, hogy ismétli az egy-két megtanult szlovák kifejezést. Tvoja taska, tvoja ceruzka ...
Jó volt egy hétvégi napot eltölteni a régi, "ovis" Lilike barátnővel. Mind a kettő élvezte az együttlétet. Lilike megbátorodik, közlékeny lesz, ő is elmeséli az iskolai élményeit, az apuval-anyuval eltöltött egy-két eseményt felidézi, csodálkozom, hogy így megnyílik. Aztán irány a "törpike park". Ilyen felszabadultnak még nem is láttam ezt a két kislányt. Mind a kettő mosolyog, nevet, hangosan kiabálnak, szaladnak eszevesztten a játszóparkban, örülnek egymásnak, élvezik az együtt eltöltött időt, szinte nem lehet rájuk ismerni.
Azt hiszem ennyi volt egyelőre. Egy anyuka szemszögéből ...
Korpás Renáta
