Soron következő kirándulásunk helyszínének a Kesztölc melletti Klastrompusztát választottuk.
A szeszélyes tavaszi időjárás miatt néhány hetes csúsztatással ápilis 10-én, szombaton indultunk útnak újabb élmények reményében.
Reggel 9-kor az óvoda előtt gyülekeztünk, ahonnan autóbusszal vágtunk neki a nagy ismeretlennek. A buszozást legalább annyira élvezték a gyermekeink, mint a vonatozást legutóbb. Az úton odafelé mindenki elmajszolgatta tízóraiját, alig vártuk, hogy megérkezzünk, és neki induljunk a sok felfedeznivalóval, izgalmakkal teli túrának. Az időjárás szerencsére nekünk kedvezett, igazi kiránduló időnk volt.
Megérkezvén meglátogattuk Klastrompuszta csodálatos nevezetességét, Szent Özséb által alapított Pálos szerzetesrend történelmi időket idéző romkertjét, ahol a nagy túra előtt a gyerekek be is melegíthettek egy kis kergetőzéssel, futkározással.
Mindannyiunk legnagyobb örömére, és büszkeségére még a legapróbb kis turisták is megmászták az olykor könnyűnek nem mondható, néhol kicsit csúszós turista útvonalat. A meredekebb részek után megálltunk egy kicsit pihenni, hogy a gyerekek (meg persze mi is!) szusszanhassanak, hogy újult erővel feljussunk egészen a kilátóig. Hősiesen megcsináltuk, és megérte! Csodálatos látvány fogadott bennünket a kilátónál, ahonnan az egész környék a tavasz színeiben pompázva tárult a szemünk elé.
A lefele út szerencsére könnyebb volt. 1 körül értünk vissza a klastrompusztai fogadóba, ahol már finom ebéddel vártak bennünket. Hazaindulás előtt a gyerekek még egy utolsót játszottak a romkertben.
Igaz, már egy kicsit csendesebben, de csodálatos élményekkel gazdagabban utaztunk haza. Ismét sikerült kellemesen elfáradnunk, de máris várjuk a lehetőséget, amikor újra elindulhatunk gyermekeinkkel a következő felfedező utunkra.
