Az elmúlt hétvégén sikerült résztvennem az 1. Waldorf-óvodapedagógiai konferencián Pilisszentlászlón. Abból az alkalomból jött ez az esemény létre, hogy a waldorf-óvodapedagógiai program idén lett 10 éves a magyar közoktatásban elsőként elfogadott alternatív óvodai programként. Amikor erről értesültem, úgy éreztem, hogy ez most miattunk, értünk jött létre és hogy ez csak egy újabb jele annak, hogy van ennek létjogosultsága és remény is arra, hogy itt és most minden egybeessen ahhoz, hogy pici lányom is waldorf ovis lehessen.
Azért fogalmaztam úgy, hogy miattunk és értünk, és nem nekünk mert a hétvége alapvetően óvónéniknek szólt, szakmai célzattal, mégis jó volt kicsit belelátni szülőként abba, hogyan gondolkodnak Ők a gyerekeink felől. Mindannak ellenére, hogy nekem is meggyőződésem, hogy ez nekünk milyen nagyon kell, mégis számomra is jó volt látni, azt hogy emögött a lét és gondolkodásmód mögött hiteles, okos és érzékeny emberek működnek.
Olyan témákat voltak érintetve, mint: Waldorf óvoda, mint megelőző gyógymód, Az érzés és a gondolkodás kézfogása a nevelésben, A kisgyerek, mint a világra nyitott érzékszerv, Az óvoda, mint burok - érzelmi biztonság, áttekinthető világ. Már a címek is milyen szépek, igaz?
Persze nem csak felemelő volt de praktikus is, hogy ott lehettem és megismerhettem személyesen is olyan embereket, akik segítségéért a jövőben nagy valószínűséggel folyamodni fogok továbbá olyanokkal is, akik hasonló utat jártak végig, mint amilyenbe most mi is belevágunk és meghallgathatom az ő tapasztalataikat is. Megnyugtató, hogy egyre több megvalósuló kezdeményezésről lehet hallani az országban, mert szerencsére több és több szülő választja ezt az utat gyermeke fejlődéséhez.
Igen, biztosan érezhető rajtam, hogy bíztatom magam én is, mert mindig nehéz a megszokottól eltérő dolgok mellett meghozni a döntést.
