HTML

Óperenciás Waldorf-Óvoda

Egyesületünk: www.szelloszarnyan.hu Blogunkban a 2012 őszén megújult, egyesületi fenntartású Óperenciás Waldorf-óvoda életéről, mindennapjairól szeretnénk hírt adni az érdeklődőknek. Az óvoda címe: Komárom, Molaj Műszerész u. 2 Tel: 30 2124868 operenciasovoda@gmail.com

Friss topikok

Linkblog

Szent Mihály-napja!

2012.10.05. 18:55 Egyesületi tagok

Miről szól Szent Mihály napja?

Az évkör négy sarokpontján lévő ünnepeket: a Karácsony, a Húsvét, a János-nap és a Mihály nap. Ezek közül az utóbbi a legkevésbé ismert. Ha egy ünnepet megfelelően akarunk megünnepelni,akkor jelentését kell először megértenünk, hogy aztán személyes kapcsolatot építsünk ki benne értelmi, érzelmi, akarati szinten. Az ünnep értelmezésének egyik megközelítési módja időbeli. Most ennek nyomában induljunk el!

Mihály nap az őszi nap-éj egyenlőség környékére esik, ettől kezdve a nappali órák száma és ezzel együtt a fény csökken, de az éjszaka, a sötétség növekszik. A fény szónak fizikai, lelki és szellemi jelentése van. A fény fizikai szinten elektromágneses sugárzás, fotonok összessége. Éteri vagy vitális szinten az építő, gyógyító folyamatokat jelenti, lelki szinten pedig az összes pozitív építő érzelmi hatást.

A Mihály ünnep, a jövő, az önmagát megteremtő, szabadságát kivívó, egyensúlyban lévő-ember jelképe.

533px-Simon_Ushakov_Archangel_Mikhail_and_Devil.JPG

Mihály-ünnep időszakában erőt és bátorságot gyűjtünk ahhoz, hogy az egyre hosszabb éjszakák és rövidülő nappalok idején megtaláljuk bensőnkben a fényt és a meleget, szembenézzünk saját belső sárkányunkkal. Ebben az időszakban a gyerekeket valamilyen - életkoruknak, képességeiknek megfelelő - próbatétel elé állítjuk, amely során megtapasztalhatják saját fizikai erejüket, valamint a fény és sötétség változását a természetben. Szimbólumként megjelenik Mihály arkangyal mérlege. Történeteket, meséket hallgatunk hősökről, akik mihályi erő segítségével birkóztak meg feladatukkal. Szent Mihály a sárkányt győzte le, az ember a félelem sárkányával veheti föl a harcot. Szent Mihály napjának ünnepe éppen ezért a gyerekeknek bátorság-próba formájában tapasztalható meg.

szent_mihaly.jpg

                             A gyermekek az óvónők és szülők segítségével lelkesen készülnek az

                             ünnepre....

                                    

                             Mihály napi mese




Amikor a Nap még úgy kelt föl, hogy sugaraival megérintette az erdők sűrűjébe visszahúzódó tündérek suhogó ruhácskáit és a harmatcseppek megvillantak a reggeli tündöklésben, az emberek még boldogan éltek. Minden egyes harmatcsepp egy-egy szivárványt varázsolt az égre.
A Nap ragyogása mellett, amerre a szem ellátott, szivárványszínben pompázott a világ. E különös fényben édes zamatú gyümölcsöket termettek a fák, a virágok dús keblében tápláló nektár várta az éhes embereket és állatokat. Tartott mindez a szép világ addig, míg egyszer egy sötét felleg közeledett a szivárványos égen. Egy hatalmas sárkány csillapíthatatlan éhségén próbált úgy segíteni, hogy nap mint nap megevett egy-egy szivárványt. Az emberek aggódva nézték, ahogy egyre kevesebb szivárvány lesz odafenn az égen. Idelenn a földön pedig a gyümölcsök íze is mintha kesernyésebbé vált volna. Mikor már nagyon megfogyatkoztak a szivárványok, az emberek összedugták fejüket, hogy mitévők legyenek, Ez így nem mehet tovább! Le kell győzni a sárkányt, mielőtt elfogy az égről az összes szivárvány! De ki győzze le? Valaki megjegyezte, hát a legerősebb ember. De ki az?
- A kovács – mondta egy hang és máris indultak a falu végébe, ahol a kovács dolgozott.
Messziről lehetett hallani a kalapácsok csengő hangját, amint a tüzes vas alakult a mester erős kezei között.
Amikor a falubéliek odaértek a műhelyhez, a kovács éppen egy hatalmas tüzes kardot kovácsolt. A kard már akkora volt, hogy ő maga sem bírta megemelni. Az emberek kérték, győzze le a sárkányt. De a kovács elmondta, hogy nem tudja ő ezt megtenni. Nem elég erős ő ehhez, hiszen ezt a kardot sem tudja úgy elforgatni, hogy legyőzzön egy ilyen hatalmas sárkányt.- Az emberek kétségbeesetten kérdezgették egymást:
- Hát akkor ki legyen az, aki megmenti szép világunkat?
A nagy tanakodásban észre sem vették, hogy egy kisgyerek jött be az ajtón, s egyenesen odament az üllő mellé, és csengő gyerekhangján csak ennyit mondott:
- Szent Mihály.
Az emberek lassan a kisgyerek felé fordultak és már mindenki csodálkozva hallgatott.
- Szent Mihály – szólt a gyerek és ahogy jött szépen kiballagott a kovácsműhelyből s eltűnt az emberek szeme elől.
Döbbenten néztek utána, majd a csöndet egy felkiáltás majd kettő és több, törte meg.
- Szent Mihály győzze le a sárkányt! – és máris indultak a falu szélére, ahol egy nagy tisztáson szólongatták Szent Mihályt. Akkorra már csak egy szivárvány látszott az égen.
Fényes nappal volt, de mintha keleten új nap kelt volna fel. Aranyban izzó óriási felhő gomolygott a tisztás fölé, eltakarva lassan a napot és a szivárványt. A felhőből villámok cikáztak, mennydörgés hallatszott és izzó hömpölygésből néha vélni lehetett egy óriási lovas alakját.
A felhő megállt a tisztás felett, az emberek hunyorogva kezüket szemük elé tartva egy hatalmas, lovas vitézt láttak a fejük felett, már amennyit látni lehetett a nagy izzástól. Egy hatalmas mennydörgésből hang szólt az emberek felé:
- Mit akartok?
- Ments meg minket a sárkánytól, megette már az összes szivárványunkat az égről, és csak egy maradt! Ha azt is megeszi, eltűnik a világ színe!
- Uram, a kardod készen van a műhelyben – mondta a kovács. Közülünk senki nem bírja fölemelni.
- Legyen hát! – dörögte az égi hang.
Kinyújtotta felhőben gomolygó karját és a hatalmas izzó vaskard, mint a tollpihe, felemelkedett az üllőről, könnyedén felszállt a felhőbe és a mennyei vitáz erős markában megállt.
A következő pillanatban az ég másik oldaláról egy fekete felhő közeledett, fuvallata jeges szelet küldött maga előtt. Az emberek félve fogódzkodtak össze, fülüket is befogták a sárkány sivító hangját hallva.
- Eljöttem a jussomért. Nem tudom, te ki vagy, de ne álld utamat! A szivárványért jöttem! Ha nem térsz ki előlem, téged is felfallak! - és négy ijesztő sárkányfej került elő a fekete felleg gomolygásából.
Ekkor hatalmas mennydörgés és villámlások közepette Szent Mihály megsuhintotta tüzes kardját és egy csapással levágta a sárkány három fejét. Iszonyú, szürke lé folyt a három nyakból. Az egy fennmaradt fejen most már ijedt szemek villogtak. Szent Mihály dörgő hangon megszólalt:
- Meghagyom életed, de csak egy feltétellel: kotródj vissza a sötétség birodalmába és ne háborgasd az embereket, hagyd meg nékik a szivárványukat. Hordd el magad, ha kedves az életed!
A fekete felhő sivítva tűnt el az ég alján az emberek szeme elől. Az arany és tüzes színben pompázó felhő mennydörgések, villámlások közepette szintén eltűnt.
Ott álltak a mezőn az emberek, ijedten, dermedten, fejük felett egy gyönyörű szivárvány íve húzódott. A néma csendet egy pacsirta hangja törte meg, dalával üdvözölte a szép szivárványt.
Az emberek boldogan hazaballagtak és a mai napig, ha szivárványt látnak, mindig eszükbe jut az óriási küzdelem. Aztán évente egyszer, hajnalban kimennek a falu melletti tisztásra, várják a napfelkeltét, mert a felkelő Nap fénye olyanná festi az eget, mint amikor Szent Mihály érkezett.
A gyerekek papírsárkányokat eregetnek és próbálják egy vékony zsinegen zablán tartani a szélben zörgő ki fenevadakat.
A Nap pedig ezen a reggelen is felkel, és ha kis esőfelhők borítják az eget, igyekszik odavarázsolni egy szivárványt. S azóta a világon mindig, van valahol egy szivárvány…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://operenciasovoda.blog.hu/api/trackback/id/tr674818823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.