Márton napja a magyar néphagyományban a gazdasági év végeként jelenik meg.Ilyenkor vágják le a Márton-napi ludat és az új bornak Márton a bírája.A Márton nap ünnepe igen régi korokból maradt ránk,amikor az emberek még sokkal szorosabb kapcsolatban éltek a természettel,s így erősen átérezték ennek az időszaknak a jelentőségét.Mi hagyományosan lámpácskákat készítünk.Miért is?A választ a természet adja meg nekünk.Nyár eleje óta csak kaptunk tőle:fényt,meleget,zöldséget,gyümölcsöt,az életet jelentő gabonát.Most rajtunk a sor,hogy fényt vigyünk az egyre jobban sötétségbe burkolózó természetbe.A lámpácska egy figyelmeztetés,hogy az emberi aktivitás képes fényt adni a természetnek.Miért éppen Márton napján?A Márton-napi dalokban megjelenik a Kozmosz és az emberi erő hasonlata,magának Mártonnak pedig különös kapcsolata van a fénnyel,bár ez nem a "külső fény".
Az Óperenciás Waldorf ovisok is lámpácska készítéssel,Márton-napi dalokkal,tábortűzzel és manócskakereséssel készültek az ünnepre:
A homokvárban lapultak a kis manók.
Minden kisgyermek megtalálta az ő saját manóját.
A tábortűz már várta az érkező ovisokat és szülőket.
Mindenkinek jutott lámpácska és Márton-napi dalokat énekelve mentünk a tábortűzhöz.
Ahol már csak a lámpák és a tűz fénye és melege törte meg a sötétséget!
